Party hard

Oscar bácsi bulizni visz...

Elöljáróban leszögeznék annyit, hogy boldog szinglilétem ellenére Oscar bácsi folyton ki akar házasítani, mert - mint ahogy azt elborzadásomra kifejtette - egy nőnek nincs más lehetősége, mint férjhez menni.
Mondja ezt az, aki vígan előadta, hogy az egyik fia férjhez ment. (Jól teccik érteni.) Na, most akkor haladunk vagy maradunk, kérem?!

Szóval mindig férjhez akar adni, mert ilyen szép lány, blabla, minden, amit egy 80 fölött járó, krónikus unokahiányban szenvedő bácsi elő tud adni.

Azt mondja nekem a bácsi vasárnap...
"Kedden nagy buli lesz a vendégházban, soook-sok emberrel, meg zenészekkel, majd lefekteted a Tilit már négy órakor (és a decubitus?!), mi meg elmegyünk bulizni! Ott majd fogsz magadnak barátot!"
Kényszervigyorogva bólintottam, gondoltam, majd csak kijátszom. 

Erre ma (mert, hogy kedd van, ugye? Igen, kedd...) mondja Oscar bácsi ebédnél:
"Ugye nem felejtetted el? Ma négykor megyünk a Vendégházba, jaaaj, mekkora buli lesz! Legyél nagyon csinos, mert itt majd biztosan találsz magadnak barátot! Rengetegen lesznek! Én fizetek!"

Hát, ennek a felajánlásnak a hasnyálmirigy gyulladásom előtt biztos örültem volna, most csak az járt a fejemben, hogy honnan szedek én cukormentes üdítőt, mert ásványvízért nem mennék a szomszédba. (Szó szerint, a Vendégház mellett lakunk.)

Hát, de ne zárjuk be az ajtót a lehetőségek előtt, gondoltam magamban, úgyis itt szenvedek április óta egy reménytelen szerelemmel, legjobb barátaimat, Thort és Rókát az őrületbe kergetve a nyekergésemmel, hát hajrá, a germán típusú pasik úgyis helyesek...

Készültem is lázasan, Thornak be is harangoztam, hogy juhúú, milyen helyre megyek, hajcsavarókkal a fejemen, sportmelltartóban rohangászok ezerrel, mit is húzzak... Sok partyszerkót nem hoztam, szóval túl sok választásom nem volt, de mivel állítólag a fűzőhordás segíti a testtartást, meg alakot formál, meg blablabla, így végül is egy mell alatti steampunk fűzőm csak akadt, azt így a fölsőre rá is kanyarítottam, dobjuk ki, ami van, pecálni megyünk! Fekete, rajta műbőr övek meg láncok dísznek, olyan igazi kis dög... Szem kihúz persze, Cthulhu nyaklánc a nyakba, majd meglátva az elfelejtett bakancsot hálát adtam a sok edzésnek, hogy fűzőben is fel tudtam venni, majd kicsit feszengve ránéztem a kikerekedett szemű Oscar bácsira, hogy hát ez van. Ő ezt elfogadta egy szó nélkül és megindultunk. Belegondolva, tényleg tök jól néztem ki a lehetőségeimhez mérten, egy olyan fiatalos, rockos-metálos-steampunkos-gothos buliba írtó jól mutattam volna...

CSAKHOGY EZ EGY NYUGDÍJAS RENDEZVÉNY VOLT...

Egyedül voltam hatvan év alatt....

És hirtelen eszembe jutott az a jelenet a Bridget Jones naplójából, amikor egyedül neki nem szóltak, hogy a kurvák és papok buli elmaradt...

Nem tudom, Oscar bácsi mire gondolt, de ha legközelebb azt mondja, elvisz bulizni, biz' Isten, otthonkában megyek!!!

Hazaérve persze megírtam Thornak. Valahogy sejtettem, hogy könnyezve fog röhögni, de az a mértékű kontrollálatlan XD-k, félrenyomott betűk és sírva röhögő smilek halmaza, amit válaszként küldött, valahogy mégis szíven ütött. Elpanaszoltam anyukámnak is, szerintem azóta is röhög... De azért szeretlek titeket....