Tili nénire lehullt a függöny!

Szóval a Zeneterápiás bejegyzésemhez és az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egy random srác (oké, a zenekar egyik tagja... A magyar zenei élet meg nem értett polihisztora vagyok!!!!), szóval létező természetes személy, akinek a személyi száma egyessel indul említette, hogy esetleg másik dalt is meg kellene próbálnom a zenekartól, mert azért egy dal kipróbálása még bőves nem indok ilyen konzekvenciák levonására.

Javallotta a ...Then curtains fall! című szerzeményt, ami kevésbé... vadító... 
És mivel tegnap osztottam meg a történet első felét és eszembe jutott, hogy tééényleg, én ezt ki akartam próbálni, így most ebédkor megtettem.

Én hülye persze kicsit belehallgattam, lassú dal, oké, tuti bírja...

Kiderült: az öreg németek nem értékelik az orosz nyelvet, amivel a dal indít.
Ez kb fél perc feszült figyelmet eredményezett a néninél, hogy ki dalolgat a Sátán nyelvén (tudtam, hogy a Vörös Hadsereg kórusa rossz indítása lenne a napnak), majd mikor a mélyebbik hang már nem páruszki nyelven danolt, hanem számára teljesen közömbös angolul, akkor megnyugodott. Majd lelassultak a mozdulatai.
Szerintem elaludt sajtostészta evés közben.

Szerencsére a dal nem túl hosszú, így mikor vége lett, kérdezgettem is, hogy "Tili? War die Musik schön?", de nem nagyon reagált, nem is mozdult. A harmadikra már megindította a kanalat a sajtostésztával, ami félúton lefagyott a szájához tartva (bugos már az élet neki, no!), majd az "Alles in Ordnung?" kérdésre úgy nézett rám, mintha szerepet cseréltünk volna és közölte, hogy já. Nos, a következő "War die Musik schön?" kérdésre már élénken jájázott, szóval azt hiszem, tetszett neki. Már ameddig ébren volt.

Úgy érzem, a dal szerzője nem gondolta, hogy ilyen hatást fog kiváltani... De meg kell szereznem telefonra, ezentúl esténként simán menni fog az altatás!

Végső konzekvencia: a demencia kezelésére még mindig nem alkalmas a magyar steampunk zenekar, de bizonyos dalokkal altatni baromi jól lehet. 

Pacsi: Konan

Megosztás a facebookon

Tili néni véleménye a magyar steampunkról

Ez még egy augusztus eleji történet, de azért elmesélem.

Tili néniről tudni kell, hogy szereti a zenét. Mindig is szerette. Mikor ezt megtudtam, és első pár napomban rádöbbentem, mennyire nehezen kezelhető a haloperidol előtt, megfogalmazódott bennem egy ötlet.

Hallgattassunk vele zenét! (Mellékes megjegyzés: teljesen jól működik.)

Namármost. A házban egyedül a konyhaablakban van normális wifi. Nem vicc. Most is onnan írok. Szerencse, hogy van itt egy pult (ami persze túl magas, a szék alacsony, ha párnát halmozok rá, nem ér le a lábam... Rövid emberek sanyarú sorsa....) Szóval a lényeg, hogy a laptopot én onnan elmozdítani nem fogom. Meg amúgy sincs máshol net, de fürdetni meg kéne. Tehát mi maradt? Ami a telefonomon van zene.

Nos. Van egy mixem, ami valahogy így néz ki: viking folkmetál, polka, viking folkmetál, polka, viking folkmetál, pagan.... Meg van benne egy-két Abney Park is természetesen. Más szóval: amit anno volt türelmem letölteni a youtube kedvencek közül... Ez nyilván nem játszott.
Van rajta két albumnyi Vörös Hadsereg kórus... Öhm... khm...
És még van rajta három órányi Bach. Nagyszerű. Komolyzene, nem is az orgonás művei egyike, hanem zongorás, vidám és mégis nyugtató, hát ez több, mint csodás... VOLT AZ ELSŐ ÖTVEN ÓRÁBAN! Utána zongorát hallottam és bekapcsolt a gyilkos üzemmód... 

Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, szeretem Bachot, de most már megőrjít és ebből a bántalmazó kapcsolatból szabadulnom kell. Kísérletezni kezdtem, hogy mit bír Tili néni. Persze, reggeli közben, mert ott tudtam használni a laptopot.

A sramlit jól bírta. Igen, ő német. De én nem. A dobhártyáim sem azok. A jódli pedig magyar embernek nem való.

Mentünk tovább. Végül gondoltam egyet és kísérletezni támadt kedvem. Hát megpróbálkoztam egy kicsit szélsőségesebb darabbal is: Lies of The Machine - Psychocircus...

Tili néni megvadult.

Ezennel kijelenthetjük: a Lies NEM alkalmas demencia kezelésére. Kb. fél percet bírt ki a néni a dalból anélkül, hogy illusztrálni próbálta volna a dal címét. Utána pedig másfél óra Bach kellett, hogy visszaálljon az eredeti üzemmód. Nála a nyugis, nálam az ideges lóláb.

Ti meddig bírjátok? :D

 

A NÓTA JÚTÚBON

 

Auf wiederseh'n! Konan

Megosztás a facebookon