Tili nénire lehullt a függöny!

Szóval a Zeneterápiás bejegyzésemhez és az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egy random srác (oké, a zenekar egyik tagja... A magyar zenei élet meg nem értett polihisztora vagyok!!!!), szóval létező természetes személy, akinek a személyi száma egyessel indul említette, hogy esetleg másik dalt is meg kellene próbálnom a zenekartól, mert azért egy dal kipróbálása még bőves nem indok ilyen konzekvenciák levonására.

Javallotta a ...Then curtains fall! című szerzeményt, ami kevésbé... vadító... 
És mivel tegnap osztottam meg a történet első felét és eszembe jutott, hogy tééényleg, én ezt ki akartam próbálni, így most ebédkor megtettem.

Én hülye persze kicsit belehallgattam, lassú dal, oké, tuti bírja...

Kiderült: az öreg németek nem értékelik az orosz nyelvet, amivel a dal indít.
Ez kb fél perc feszült figyelmet eredményezett a néninél, hogy ki dalolgat a Sátán nyelvén (tudtam, hogy a Vörös Hadsereg kórusa rossz indítása lenne a napnak), majd mikor a mélyebbik hang már nem páruszki nyelven danolt, hanem számára teljesen közömbös angolul, akkor megnyugodott. Majd lelassultak a mozdulatai.
Szerintem elaludt sajtostészta evés közben.

Szerencsére a dal nem túl hosszú, így mikor vége lett, kérdezgettem is, hogy "Tili? War die Musik schön?", de nem nagyon reagált, nem is mozdult. A harmadikra már megindította a kanalat a sajtostésztával, ami félúton lefagyott a szájához tartva (bugos már az élet neki, no!), majd az "Alles in Ordnung?" kérdésre úgy nézett rám, mintha szerepet cseréltünk volna és közölte, hogy já. Nos, a következő "War die Musik schön?" kérdésre már élénken jájázott, szóval azt hiszem, tetszett neki. Már ameddig ébren volt.

Úgy érzem, a dal szerzője nem gondolta, hogy ilyen hatást fog kiváltani... De meg kell szereznem telefonra, ezentúl esténként simán menni fog az altatás!

Végső konzekvencia: a demencia kezelésére még mindig nem alkalmas a magyar steampunk zenekar, de bizonyos dalokkal altatni baromi jól lehet. 

Pacsi: Konan

Megosztás a facebookon