Egy német márka.

Megosztás a facebookon

Fülbevalódarabbal a fejemben fogok meghalni...

Átvittek a szomszéd településre piercinget venni. Bementem három boltba... Mindenhol mi volt a válasz?
Szoktunk árulni, DE MOST ÉPPEN NINCS!!!!!!

A világ összeesküdött ellenem és a piercingem ellen! Szóval továbbra is idiótán nézek ki.

Viszont beszereztem két nagyon szép, kissé goth beütéses karkötőt. Már megérte.
Az egyetlen bökkenő, hogy felszenvedtem őket, egyiket egyik csuklóra, másikat a másikra...
Viszont mivel erősen jobb kezes vagyok, így némi gondom támadt a jobb csuklómon lévő levételével.
Szóval vagy megkérem Tili nénit, hogy segítsen, aki lassan tudati szintjét nézve a gombák fajába sorolandó (még nem növény, de már nem is állat), vagy fülbevalódarabbal a fejemben és cuki goth karkötővel a jobb csuklómon fogok elhalálozni...

Azt hiszem, ha Tili néni lefeküdt, én is hanyatt vágom magam és várom, hogy elteljen a nap hátralevő része, további katasztrófák nélkül.

Megosztás a facebookon

Ami tönkremehet, az tönkrement, ami eltörhetett az eltört, ami ideg összeomolhatott, az összeomlott.

Miután tegnap boldogan konstatáltam, hogy hála a reggeli jógának, három kávé helyett egy is elég és a lelki egyensúlyom megdönthetetlen, az élet úgy gondolta, belepofázik a pozitív gondolkodásomba. Kis troll...

Mindenesetre rájöttem, hogy azért jó a napi rendszerességű edzés (most épp a jógáról beszélünk, van, ami nem jó minden nap), mert huszonnégy óra a hatása. És sajnos a tizennegyedik, meg tizenhatodik órában már csak a vigyor ül a fejeden, de az idegeid már csárdást járnak. Vegyük sorra...

1. A LAPTOP

 

Két laptopom van, de a kettő együtt nem tesz ki egy normálisat. Van egy régebbi, még win7 van rajta, ami úgy néz ki, mint az XP... Állítólag ennek van neve, de valahogy nagyon nem érdekel. Szóval az működik.
Meg van egy másik. Egy ACER. Anyukám drága adta nekem, mondván, hogy őőőőőőőrült gyors és milyen csudi ez a win10!!! Hát nem az!!! Tudtam én, hogy nem szabad, tudtam... 
Már alapvetően az nem tetszett, hogy elég gyorsan fel tudott forrósodni, ami után le is állt. Meg lassú volt és akadozott. De mivel azon van kamera, apukámnál meg egy arányaiban fontos momentum, hogy skypeolás közben legyen kamera, így azt kezdtem többet használni. Viszont az utóbbi napokban elég sokszor akart frissíteni, aztán meg kiírta, hogy baj van a frissítéssel. (Ez se tudja, mit akar, tuti csaj.) Tegnap már meg se kérdezett újraindításkor, csak frissített. Na, itt mondtam, hogy legközelebbi női felmenőd. Kihúztam egy pillanatra (aksi? Milyen aksi? Ne nevettess már, kérlek!) és bekapcsoltam. Ennyi volt. Holnap temetjük.

Kiírta, hogy vagy telepítsek valami illesztőprogramot CD-ről vagy pendriveról, vagy basszam meg magam.
Nos, mivel a szexuális életem amúgy is elég sivár, meg se pendriveom, se CD-m, így sok választásom nem maradt.

2. A PIERCING

Nem is olyan régen lövettem magamnak egy Monroet. Tudom, ribancjegy, meg amit akartok. Nekem a petty volt a lényeg, nem a vas, felőlem akár tetoválhatták is volna. És azt hiszem, jobban jártam volna.
A tetoválás nem tud elrepülni.
Reggeli mosakodás után arctörlés és fémes koppanást hallok, először egyet, majd két közelebbit...
Körbenéztem, hogy ez mi a frász, de semmi. Aztán belenéztem a tükörbe, majd le a mosdókagyló lefolyójára, ami jelenleg csak egy nagy lyuk. Volt benne anno ez a modern dugó, ami talán megfoghatta volna, de kivettem, ugyanis Tili néni minden egyes reggel kihúzgálta és a szappanos eset után nem akartam megvárni, mikor bukik rá az öreglány mély torokkal, mert ugyan tanultam a Heimlich-féle műfogást, de azért nem magyaráznám el, miért akadt egy fürdőszoba darabka a néni torkán.
Visszatérve... Az nem volt a lyukban, a PC-m teteje nem volt a helyén én pedig falfehéren meredtem magam elé.
Ez az orvosi fém volt még, ugyanis ügyesen otthon hagytam a másikat. Szerencsére a rúd még benne van, de azért csak nyugodtabb lenne a kis lelki világom, ha valami fogná is. Szóval körbenéztem, mit találok. Sokminden átfutott az agyamon. Aztán megtaláltam az ékszereket, amiket a bácsi adott nekem nem rég. Nem tudom, miért, de hozzám vágott egy csomó ékszert és szerintem az egyik nyaklánc arany, de mindegy. Szerencsére volt benne fülbevaló is.
Nem kell bemutatnom azt a kis fém darabot, ami a fülbevalókat tartja a helyén, ugye? Na... Divatot teremtek... Szerintem jól áll, akkor is, ha arany színű.

Hozzáteszem, lassan a második kávémat töltöm ki, szóval tippeljetek, kinek a jógája maradt el...
(Indok, hogy délután elkéreckedjek. Csak fogalmam sincs, hol lehet itt a közelben piercinget kapni...)

Mellesleg feltűnt valakinek, hogy mindkét csapást szokták úgy is hívni, hogy PC? (Ok, a laptopot kevesebbszer, de itt amúgy igen...)

Megosztás a facebookon

Rövid, 1-2 mondatos szösszenetek mindennapjaimból.

1. Mindig, mindenki a fácsén lóg. Bezzeg mikor Tili néni szappant evett reggelire és kétségbeestem, hogy mi baja lesz, mindenkinek épp neten kívüli fontos dolga akadt!

 

2. Tili néni Backstreet Boyst énekelt... Dünnyögött...

 

3. A Váltómmal próbáltuk felcipelni Tili nénit a lépcsőn, ő meg csak dünnyög veszettül, hogy "Don-don-don-don" meg valami "Di-nye". Váltóm, elveszítve türelmét: "- Lesz dinnye is, meg Don is, csak érjünk már fel ezen a három lépcsőfokon!"

 

4. Vajon milyen íze lehet a narancsos üdítőben gondosan elkavart tojásostésztának?...

 

5. A házban három ablak van. Javasolták, hogy sokszor csináljak kereszthuzatot, csak nagyon figyeljek a legyekre.
A háromból egy ablakon van szúnyogháló.

Megosztás a facebookon

Tili nénire lehullt a függöny!

Szóval a Zeneterápiás bejegyzésemhez és az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egy random srác (oké, a zenekar egyik tagja... A magyar zenei élet meg nem értett polihisztora vagyok!!!!), szóval létező természetes személy, akinek a személyi száma egyessel indul említette, hogy esetleg másik dalt is meg kellene próbálnom a zenekartól, mert azért egy dal kipróbálása még bőves nem indok ilyen konzekvenciák levonására.

Javallotta a ...Then curtains fall! című szerzeményt, ami kevésbé... vadító... 
És mivel tegnap osztottam meg a történet első felét és eszembe jutott, hogy tééényleg, én ezt ki akartam próbálni, így most ebédkor megtettem.

Én hülye persze kicsit belehallgattam, lassú dal, oké, tuti bírja...

Kiderült: az öreg németek nem értékelik az orosz nyelvet, amivel a dal indít.
Ez kb fél perc feszült figyelmet eredményezett a néninél, hogy ki dalolgat a Sátán nyelvén (tudtam, hogy a Vörös Hadsereg kórusa rossz indítása lenne a napnak), majd mikor a mélyebbik hang már nem páruszki nyelven danolt, hanem számára teljesen közömbös angolul, akkor megnyugodott. Majd lelassultak a mozdulatai.
Szerintem elaludt sajtostészta evés közben.

Szerencsére a dal nem túl hosszú, így mikor vége lett, kérdezgettem is, hogy "Tili? War die Musik schön?", de nem nagyon reagált, nem is mozdult. A harmadikra már megindította a kanalat a sajtostésztával, ami félúton lefagyott a szájához tartva (bugos már az élet neki, no!), majd az "Alles in Ordnung?" kérdésre úgy nézett rám, mintha szerepet cseréltünk volna és közölte, hogy já. Nos, a következő "War die Musik schön?" kérdésre már élénken jájázott, szóval azt hiszem, tetszett neki. Már ameddig ébren volt.

Úgy érzem, a dal szerzője nem gondolta, hogy ilyen hatást fog kiváltani... De meg kell szereznem telefonra, ezentúl esténként simán menni fog az altatás!

Végső konzekvencia: a demencia kezelésére még mindig nem alkalmas a magyar steampunk zenekar, de bizonyos dalokkal altatni baromi jól lehet. 

Pacsi: Konan

Megosztás a facebookon

Oscar bácsi bulizni visz...

Elöljáróban leszögeznék annyit, hogy boldog szinglilétem ellenére Oscar bácsi folyton ki akar házasítani, mert - mint ahogy azt elborzadásomra kifejtette - egy nőnek nincs más lehetősége, mint férjhez menni.
Mondja ezt az, aki vígan előadta, hogy az egyik fia férjhez ment. (Jól teccik érteni.) Na, most akkor haladunk vagy maradunk, kérem?!

Szóval mindig férjhez akar adni, mert ilyen szép lány, blabla, minden, amit egy 80 fölött járó, krónikus unokahiányban szenvedő bácsi elő tud adni.

Azt mondja nekem a bácsi vasárnap...
"Kedden nagy buli lesz a vendégházban, soook-sok emberrel, meg zenészekkel, majd lefekteted a Tilit már négy órakor (és a decubitus?!), mi meg elmegyünk bulizni! Ott majd fogsz magadnak barátot!"
Kényszervigyorogva bólintottam, gondoltam, majd csak kijátszom. 

Erre ma (mert, hogy kedd van, ugye? Igen, kedd...) mondja Oscar bácsi ebédnél:
"Ugye nem felejtetted el? Ma négykor megyünk a Vendégházba, jaaaj, mekkora buli lesz! Legyél nagyon csinos, mert itt majd biztosan találsz magadnak barátot! Rengetegen lesznek! Én fizetek!"

Hát, ennek a felajánlásnak a hasnyálmirigy gyulladásom előtt biztos örültem volna, most csak az járt a fejemben, hogy honnan szedek én cukormentes üdítőt, mert ásványvízért nem mennék a szomszédba. (Szó szerint, a Vendégház mellett lakunk.)

Hát, de ne zárjuk be az ajtót a lehetőségek előtt, gondoltam magamban, úgyis itt szenvedek április óta egy reménytelen szerelemmel, legjobb barátaimat, Thort és Rókát az őrületbe kergetve a nyekergésemmel, hát hajrá, a germán típusú pasik úgyis helyesek...

Készültem is lázasan, Thornak be is harangoztam, hogy juhúú, milyen helyre megyek, hajcsavarókkal a fejemen, sportmelltartóban rohangászok ezerrel, mit is húzzak... Sok partyszerkót nem hoztam, szóval túl sok választásom nem volt, de mivel állítólag a fűzőhordás segíti a testtartást, meg alakot formál, meg blablabla, így végül is egy mell alatti steampunk fűzőm csak akadt, azt így a fölsőre rá is kanyarítottam, dobjuk ki, ami van, pecálni megyünk! Fekete, rajta műbőr övek meg láncok dísznek, olyan igazi kis dög... Szem kihúz persze, Cthulhu nyaklánc a nyakba, majd meglátva az elfelejtett bakancsot hálát adtam a sok edzésnek, hogy fűzőben is fel tudtam venni, majd kicsit feszengve ránéztem a kikerekedett szemű Oscar bácsira, hogy hát ez van. Ő ezt elfogadta egy szó nélkül és megindultunk. Belegondolva, tényleg tök jól néztem ki a lehetőségeimhez mérten, egy olyan fiatalos, rockos-metálos-steampunkos-gothos buliba írtó jól mutattam volna...

CSAKHOGY EZ EGY NYUGDÍJAS RENDEZVÉNY VOLT...

Egyedül voltam hatvan év alatt....

És hirtelen eszembe jutott az a jelenet a Bridget Jones naplójából, amikor egyedül neki nem szóltak, hogy a kurvák és papok buli elmaradt...

Nem tudom, Oscar bácsi mire gondolt, de ha legközelebb azt mondja, elvisz bulizni, biz' Isten, otthonkában megyek!!!

Hazaérve persze megírtam Thornak. Valahogy sejtettem, hogy könnyezve fog röhögni, de az a mértékű kontrollálatlan XD-k, félrenyomott betűk és sírva röhögő smilek halmaza, amit válaszként küldött, valahogy mégis szíven ütött. Elpanaszoltam anyukámnak is, szerintem azóta is röhög... De azért szeretlek titeket.... 

Megosztás a facebookon